Fortis

„A nehézségek azért vannak, hogy legyen mit leküzdenünk” (W.V.)

1912-ben a 29 éves német gyökerű Walter Vogt fejében született meg az optimista felhangú mottó, szülővárosában a provinciális falusias svájci Grenchenben a Jura-hegység lábánál, -ott ahol már közel egy évszázada készítettek óraszerkezeteket a büszke francia hugenották leszármazottai. Alfred Rüeflivel itt alapítja meg első órás manufaktúráját a kevésbé ötletes, de annál dallamosabb hangzású Kollektivgesellschaft Vogt und Rüefli zur Fabrikation von Uhren-t. Rövid idő elteltével Vogt órásmesteri képzésének elvégzése után, a bieli Eterna-nál szerzett tapasztalatai biztonságával átveszi a cég vezetését, és ő lesz az egyedüli tulajdonos a grencheni pályaudvarral szemben elhelyezkedő üzemben. (A címük egyébként azóta sem változott…)

Az akkor már szélesedő piacon a kiélezett versenyben Vogt úgy látta, hogy pusztán a nevével ellátott órák nem biztos, hogy meg fogják állni a helyüket, és nem is fejezik ki okvetlenül azt az akaraterőt és karaktert, amit saját magának tulajdonított. Így a Vogt&Git helyett a latin Fortis-t választotta márkanévként, amit piacra is dobott 1914-ben. Ekkor Vogt már lehet, hogy rendelkezett a nemzetközi vállalat létrehozásának víziójával, de kellett egy fantasztikus elme, egy brit feltaláló, a Man-szigeti John Harwood, aki a technikai fejlesztéseket hozta a cégbe.

Akkoriban Harwood, a 20. század elején, a kis órásműhelyében a szigeten, már javában dolgozott egy bonyolult problémán, hogy miként lehet elkerülni, hogy nedvesség és por jusson be a szerkezetbe a koronánál. Sikeresen ki is dolgozott egy („a”) belső önfelhúzós rendszert ’22-ben és szabadalmával nekiállt óragyártókat keresni. Így találkozott az „akarat” és a „zsenialitás”, így hozták világra első közös gyermeküket ’24-ben Baselben a világ legfontosabb óravásárán a Fortis Autorist elődjét a Harwood Automatic-ot.

Kisvártatva eljött a válás ideje is, hisz Harwood inkább visszament a Királyságba és elindította saját fejlesztései mentén a saját óramárkáját, ill. a Fortis is önálló fejlesztésekbe kezdett.

Miután kevés siker koronázta fejlesztéseiket, Walter és fiai visszatértek a kipróbált és már tesztelt formulához a téglalap és kör alakú vízálló karórák és sport kronográfok készítéséhez. 1937-ben, a Fortis 25. évfordulója alkalmából, a cég kihozta első kronográfját, és hat évvel később ’43-ban létrehozta az első vízálló automata karórát, Fortissimo néven.

Az olyan modelljeik, mint a "Fortissimo" vagy a "Wandfluh" kronográf a legmagasabb színvonalon készültek, bár ekkor még mindig nem tartozott a cég a legnagyobb gyártók közé a konzervatív svájci órapiacon. 

Miután óratokjaik tervezésénél elérték a tökéletes vízszigetelést a földön, a Fortis az ég felé fordult, és a katonai pilóták által tapasztalt ingadozó légnyomás hatásait kezdték kutatni az óraszerkezetekre nézve. A lehetőségből mérföldkő lett az óragyártásban.

Az 1960-as Fortis Spacematic Automatic extrém körülményekre lett tervezve. Az amerikai űrprogram hét asztronautája választotta ki a nyílt űrben való tesztelésre. Vogt álma beteljesült, a Fortis ezzel világhírű lett. Innováció címén ezután megtehették azt is, hogy piacra dobták a világ első műanyagtokos karóráit. A ’60-as és ’70-es évek Fortis/Eloga modelljei olyan színekben pompáztak, hogy joggal nevezhetjük őket a Swatch órák előfutárainak. Ezek voltak a mexikói olimpiára kiadott Flipper és a Logo, melyeknél a műanyag ház és a szíj szinte tetszőlegesen kombinálható volt mindenféle színű lünettával. Majd a Fortis ismét kilépett az Űrbe 1992-ben, és a Fortis Chronograph lett a hivatalos karórája a nemzetközi űrhajósok szövetségének, és a MIR97 az orosz-német misszió űrhajósai is a Fortis-t választották.

Fortis "Légrádi Csaba"