Wega

Wega

1919 tavaszának egy napsütötte, de friss esőszagú reggelén Herr Kessler már nyugodtan, ráérősen költhette el hagyományos reggelijét kedves grencheni nappalijában, hisz’ sok év után már nem kellett hajnalban elindulnia az összeszerelő üzembe. Elfogyasztotta az utolsó vajas bürli falatkát is a tányérról, utána küldött még egy darabka tilsiter sajtot is, leöblítette a már langyos könnyű reggeli tejeskávéjával, és lendületesen megindult az ipartestületi jegyző hivatala felé, hogy a különböző óragyártóknál sok éven át gyűjtögetett órásmesteri tapasztalatát immár önálló manufaktúrája, cégére alatt kamatoztassa, és bejegyeztesse saját márkáját a WEGA-t. Szépen, kimérten fejlődött a vállalkozás, majd 1954-ben eljött az ideje, hogy nagyobb, korszerűbb épületbe költöztesse a gyárat, ahol ekkor már kb. 100 ember készítette a mechanikus zseb- és karórákat, melyek ekkor már a világ számos pontjára eljuthattak. A san marinói illetőségű Goliardo della Balda által ’33-ban alapított Delbana sorsa több ponton is kötődik Herr Kessler és a WEGA múltjához. Házasság, és a ’70-es évek „óraválsága” is indokolta az összeolvadást és az ezáltali tovább fejlődést, így az életben maradást eredményezve.

Légrádi Csaba munkája

Cornavin

Cornavin

A Cornavin márka Genf belvárosáról kapta nevét, ezért elsődleges követelmény időmérőivel kapcsolatban, hogy azok Genf tartományban készüljenek. A gyár modelljeire mindig is az egyszerű, letisztult formák voltak a jellemzőek. Fénykorát az 1950-es és '60-as években élte, hiszen kedvező árai mellé olyan kivételes minőséget produkált, amely a mai napig precízen működő, gyűjteményekben megtalálható karórákat eredményezett. Igazi gyűjtői ritkaságként tartják számon a cég két különleges modelljét, amelyek aukciókon több ezer euróért cserélnek gazdát. Az egyik modell stopperes mechanikával készülő, míg a másik holdfázis kijelzővel ellátott darab. Nagyon szemléletes példa a Cornavin megkérdőjelezhetetlen tündöklésére, hogy fénykorában a cég óráit még hamisították is, így kerülhettek piacra orosz szerkezetekkel szerelt, "Cornavin" feliratos darabok. Mint ahogy már említettük, hazánkban igen nagy sikere volt a márkának, virágzott is a Cornavinok csempészete és fekete kereskedelme. Az órákat kedvelő emberek leginkább precízségéért és szép, időtálló formái miatt szerették a cég modelljeit, míg a szakemberek számára a gyár 17 csapágykővel készülő, Arogno néven ismert szerkezete volt igen kedves, hiszen amellett, hogy a kaliber igen megbízható volt, az esetleges szervizelés sem bizonyult nehéz feladatnak.

A cég Svájc óraiparának gazdasági csődjét kiheverve, egy lelkes és tőkeerős befektetői csoportnak hála, ismét magára talált. Annyira jól sikerült a visszatérés és az új kollekciók kialakítása, hogy manapság ismét igen keresettek lettek a cég nevével fémjelzett új karórák. A siker elérésében nagy szerepe volt a cég design-felelősének, Marco Stutznak, aki építészként és tervezőként szerzett magának hírnevet az országban. (deluxe.hu)

Krátky Attila munkája

Roamer

Roamer

A Roamer története 1888-ban kezdődött, amikor Fritz Meyer órásmester egy szép napon egyetlen óraalkatrész gyártására megnyitotta műhelyét Solothurnban, egy svájci kisvárosban a Jura hegység lábánál. A kezdetben 6 fővel, az eredeti cilinderjáratos szerkezeteken keményen dolgozó Meyer üzlete gyorsan fejlődött, hamarosan már 60 fővel dolgoztak, és 1904-ben a vállalat készterméke már meghaladta félmillió példányt. 1905-ben társával Johann Stüdelivel megalapították a Meyer&Stüdeli Company-t, és 1 év múlva már 400 alkalmazottal kellett új épületbe költözniük, ahol beindulhatott az évtizedekig használatos és népszerű MST szerkezetek gyártása és összeszerelése. A siker nem maradt el, 1923-ra évi egymillió órát készítettek, majd 1932-ben már 1200 dolgozó szerepelt a fizetési bérlistán, és egyébként ebben az évben úttörőként bevezették a folyamatos minőség-ellenőrzést is. 1940-ben találékony mérnökök kifejlesztettek és szabadalmaztattak egy felettébb ravasz megoldást az órák vízhatlanságának biztosítására, és 1952-ben, amikor a cég az egyik vezető márkájáról Roamer Watch Co. S.A.-ra változtatta a nevét, már a „kiváló minőségű vízálló órák" gyártójaként határozta meg magát. 1955-ben megjelenik az „Anfibio" nevű masszív, vízálló óra sorozat, mely rendkívüli tartósságával és megbízhatóságával hamarosan világhírnévre tesz szert. A kvarc szerkezetek megjelenése nagyban hátráltatta a cég fejlődését, így annak érdekében, hogy piacon maradhassanak 1972-ben elkészítették kvarcóráik első családját. 

Remek MST szerkezeteik közül a Cal.801-et 1967-től 1976-ig gyártották (később Eta-ra álltak át), és ilyen szerkezetekkel szerelték a méltán népszerű „Vanguard" és „Superking" modelleket is.

Egyébként Johann Stüdeli (is) valószínűleg egy zseni volt, a fentiek mellett '34-ben ő alapította a Fraisa SA-t, ami az óraipar számára először kezdett marószerszámokat gyártani, és a mai napig is prosperál. A családi cég Mo.-on '99 óta van jelen Sárospatakon, és idén nyitottak új bevonatoló-üzemet kis hazánkban.

Légrádi Csaba munkája

Onsa

Onsa

Hans Gilomen órásmester 1923-ban jutott el arra a pontra, hogy üzletének fejlesztése érdekében megalapítja az Onsa AG-t, amely ekkor még csak egy tipikus svájci családi vállalkozásként üzemelt a berni kantonhoz tartozó Lengnau városkában. A folyamatosan prosperáló manufaktúra életében 20 évvel később ’43-ban az órásmesteri vizsga sikeres abszolválása után jelent meg Gilomen mester fia Hans-Jörg, akinek irányítása alatt érte el a cég fejlődésének és ismertségének csúcsát. Ettől az időszaktól komolyabb hangsúly került a márkaépítésre, a marketing-kommunikációra, így minden lehetőséget megragadtak, hogy ismerté, elismerté tegyék a karórák európai és tengerentúli porondján az ONSA nevet. 1949-től az autóversenyzés világában az Onsa lett a berni Grand Prix főtámogatója, ‘57-ben a Mayflower II. híres atlanti-óceáni átkelésének alkalmából két Onsa órával szerelték fel a hajót, melyeknek extrém körülmények között, a szél és a természet erőivel; a másiknak a víz alatt, a mélyben kellett hibátlanul teljesítenie az út során. Ugyan ettől az évtől kezdve a belga légitársaság a SABENA összes pilótájának csuklóján Onsa óra ketyegett, ill. a világhírű svájci reneszánsz-embert és extrém-merülőt Hannes Kellert is egy Onsa Scaphandrier kísérte el a mélységi világcsúcs felállításánál a Lago Maggiore merülés napján ‘60-ban. 1970-ben meghalt Gilomen mester, így most már Hansjörg a cég egyedüli feje. Teljesen átszervezi a céget, de az új kor hajnalán a quartz-krízis beköszönte után már arra kényszerül, hogy leépítse a vállalatot, és innentől kezdve kizárólag az európai és svájci piacra dolgozzanak. Az Onsa a nagy túlélők sorába tartozik, még akkor is, ha ’89-ben a Gilomen-család végleg kiszállt a bizniszből és eladta a céget. Így ér véget egy 65 éves mese.

Légrádi Csaba nyomán

Mirexal

Mirexal

A svájci fogyasztói társadalom fejlődése szoros szimbiózisban volt/van a Migros szupermarket-lánc fejlődésével, mindennapjaival. Olyannyira, hogy konkrétan a társadalmi hovatartozáson túl politikai üzenete is van annak, hogy a jó svájci polgár a Coopban vagy a Migros-ban veszi meg a tejet-kenyeret vagy a kocsiba az új gumiszőnyeget. Ez gyakran fontos szempont a párválasztásnál is, a későbbi komoly konfliktus forrás elkerülése érdekében. A rendkívül sikeres, dinamikusan fejlődő üzletlánc idén 90 éve 1925-ben nyitotta meg kapuit Gottlieb Duttweiler alapítónak köszönhetően, és azóta is töretlenül prosperál, ma már saját bankot, biztosítót, utazási irodát is fenntart hű és leendő fogyasztói (és részvényesei) kedvéért. A Migros kereskedőház ma Svájcban a 2. legnépszerűbb cég (az 1. a Swatch Group, a 3. a Lindt&Sprüngli) 27mrd frank-os éves forgalmával.

Saját óramárkájukat a Mirexalt ‘68-ban indítottak, és a ‘80-as évekig sorra hozták ki megfizethető, de jó minőségű időmérőiket, természetesen vásárolt szerkezetekkel szerelve.

Légrádi Csaba munkája