2016. február 24., szerda

LIP-ből

Lip, Pobeda, Saljut, Zim

1936-ban Fred Lipmann francia óragyáros eladja a technológiát a Szovjeteknek, Moszkva melett Penzában kezdik el gyártani a LIP alapján az órákat, ez az 1918-ban tervezett caliber a francia LIP 26 , mely a szovjeteknél Pobedában épül be, majd a Saljutba, ZIM-be is beépítették.


Ardai Balázs nyomán

Nomos

Nomos

No most egy Nomost sodort elém a sors, hogy leheljek bele életet. A NOMOS egy viszonylag friss óragyártó, a Berlini fal leomlását követő évben alapították Németországban, Glashütte városában. Az induláskor még Svájcban pakolták össze óráikat, emiatt a NOMOS Glashütte SA. névért harcolniuk is kellett a bíróságon, ugyanis tisztességtelen versenyre hivatkozva, meg akarták tiltani nekik a név használatát. Végül be tudták bizonyítani, hogy a legtöbb értékteremtés Glashütte városában történik, így megtarthatták a nevet. Az első sikeres sorozatuk a bauhaus stílusú Tangente órák voltak, amelyekbe Peseux 7001-es werkeket tokoztak, egészen 2005-ig. Azóta saját fejlesztésű szerkezetekkel rukkoltak elő, és azkat tokozzák.

Záridő: http://zar-ido.blogspot.hu/ alapján

Gruen

Gruen


A Gruen Watch Company az Egyesült Államok egyik legnagyobb óragyártója volt 1894 és 1958 között Cincinnatiben, Ohio államban. A társaságot Dietrich Grün német származású iparos alapította, aki 1847-ben született a porosz Rajna-vidéki Eppelsheimban, és 15 éves korában ifjú iparos-tanoncként, a kor szokásainak megfelelően vándorútra indult, hogy a gyakorlatban is jártasságot szerezzen, kitanulja a szakma fortélyait, és elhelyezkedjen egy órásmester mellett „legényként” koszt és kvártély fejében. Később, még pályája elején, mielőtt az Államokba hajózott volna, Svájcban is eltöltött 3 évet különböző órakészítőknél. Egy olyan géniusz esetében, mint Dietrich, a vándorévek és az alázatos, éveken át tartó szolgai tanulás csak körítése lehetett a születéssel kapott tehetségnek és kreativitásnak. Még nem volt 30 éves, amikor 1874-ben az Államokban az akkor még egyeduralkodó zsebórák szerkezetének innovációjaként feltalálta és szabadalmaztatta az un. „safety pinion”-t, ami egy csavaros rögzítésű centrál-kereket jelentett. Ez rugótöréskor, - ami azért nem volt akkoriban ritka -, nem engedte a járat fogas-koszorúinak fogtörését. (Később, kiváló precíziós szerkezeteiről volt ismert a cég, a kerékrendszer szokásostól kicsit eltérő elrendezésével (koszorúk-fogastengelyek váltakozó oldalra helyezésével) igen lapos szerkezeteket is készítettek ("VeriThin").
1876-ban egy ohiói prominens órakészítő és üzletember fiával W.J. Savage-dzsel megalapítja Colombus-ban a Colombus Watch Manufacturing Company-t, első összeszerelő üzemét. Gruen, aki később a Rolexnek is fejlesztett néhány szerkezetet egy-egy modellhez, ekkor még nem sejthette, hogy a semmiből, igazi amerikai álomként felépített cégbirodalma, az ’50-es évek végére puszta „tokozóvá” alacsonyodik (vissza). Belehalt volna valószínűleg.
De ne szaladjunk előre…! A Colombus is eleinte „tokozóként” indult Bielből vásárolt félkész szerkezetekkel, amiket saját műhelyükben, saját nevük alatt hoztak forgalomba, - természetesen mindegyikbe Gruen saját szabadalmát a „safety-pinion”-t építették. 
1882-ben refinanszírozták és újraszervezték a céget új név alatt (Colombus Watch Company) és elkezdtek saját gyártású teljes szerkezeteket piacra dobni szerte az Államokban. A vasúti túlfejlesztéseknek köszönhetően kialakult 1893-as híres „befektetői pánik” és bankválság arra késztette Gruent, hogy eladja érdekeltségeit, kilépjen a cégből, és végre megalapítsa első önálló, de családi vállalatát fiával, Frederickkel a D.Gruen&Son-t. (A Colombus megpróbált újraszerveződni, kicsit még vegetált, majd 1903-ban lehúzta a redőnyt.) Apa és fia nagy reményekkel el is kezdték a munkát a híres Paul Aßmann glasshüttei mester termékeinek megtervezésével. 
A cég neve 3 év múlva egy „s” betűvel gazdagodott, a vezető tervezői csapat pedig a fiatalabbik Gruen fiúval George-dzsal, aki szintén a cég része lett. A század fordulóján a Gruen már félig-meddig svájci gyártónak minősült, hisz’ szakítva a glasshüttei kapcsolatokkal, ismét új név alatt már a svájci Bielben jelölték meg székhelyüket. Ők voltak az egyik első amerikai órakészítő, akik ugyan az adjusztációs szakaszt, a számlapokat, és a tokozást még az Újvilágban végezték, de a kész alapszerkezeteket már Svájcban gyártották le. (Például a legszínvonalasabb szerkezeteik egy részét az a Jean Aegler készítette, aki később a „rolexes” Hans Wilsdorf cégtársa lett.) 
Aztán az első 20 évben kicsit felgyorsultak az események, gyorsuljunk fel mi is, …ennek a szakasznak az olvasásánál már úgyis csak a leglelkesebb, legkíváncsibb óra rajongóknak köszönhetem meg szerény írásom elolvasását...


- 1904-ben megjelenik minden idők addigi legvékonyabb zsebóra szerkezete a „VeriThin”
- 1908-ban piacra dobják az első „Gruen” márkájú karórát, ami főként a hölgyek körében arat sikert, hisz’ mint kiderült, a kor férfi óravásárlója igen férfiatlannak tartotta a karóra viselését. Az 1.Vh kitöréséig nem is próbálkoztak ilyesmivel Gruenék, és ekkor is csak a hadsereg megrendelései miatt álltak kötélnek. 
- 1911-ben elhunyt a Mester, a Gruen birodalom császára, és az irányítás jogát elsőszülött fiára, Frederickre hagyományozta.
- 1917-ben a vállalat már szépen prosperál, főként a sereg megrendelései nyomán, és beköltözik a cég az akkor újonnan épült középkori grófi kúriára emlékeztető ikonikus és szimbólumával sokáig meghatározó székhelyére Time Hillbe. 
- 1922-ben a cég megnyitja bieli precíziós üzemét, és innen kezdve minden felsőkategóriás szerkezetet már csak itt gyártanak. Még ebben az évben elnyeri a cég a végső nevét a „The Gruen Watch Company”-t, majd rá egy évre Svájcba költözik Bielbe. A ’30-as évek a nagy dizájn újítások korszaka volt, az óragyártás reneszánsza Svájcban. Kijön a „Baguette”, a híres „Curvex”, a Quadron (’25-ben), valamint néhány modell erejéig összebútoroznak kicsit az Alpinával is. 
Aztán 20 év lappangás, árokásás, és diplomáciai előkészület után folytatódik a világháború, csak ezt már 2. Vh.-nak mondják (utólag) a népek. A háború alatt a Time Hill teljesen leállt a karóra gyártással és kizárólag csak a seregnek készítettek különböző időmérő szerkezeteket hadászati célokra, míg Bielben folytatták gyártást importra. Míg a háború után rengeteg amerikai óragyártó vesztett piacot a svájci versenytársakkal szemben, és sokan át is helyezték a gyártást Svájcba, addig a Gruen, ami mindig is Svájcban vagy németföldön állította elő szerkezeteit, most a „21-es szériát” (így hívták 21 köves óráikat) teljes egészében Amerikában kezdte gyártani.
Az ilyen ügyes üzleti húzások sikereinek ellenére mégis ’53-ban eljött a vég, a Gruen család végleg kiszállt a bizniszből és eladta minden részesedését, tulajdon és licenc-jogát, ill. fel is bomlott a cég 1958-ban. Az új tulajdonos az M.Z. Berger (Michael Zachary Berger és társa Joe Mermelstein) New Yorkban indítja újra a céget sok más felvásárolt órakészítő brandjével egyetemben, a 5th Avenue-n. Minden jog az övék. A bieli gyár ’77-ben bezárja kapuit, és a gyönyörű épület J. Aegler a régi alkalmazott kezébe kerül, hogy kiírhassák a kapu fölötti táblára az új tulajdonos nevét: Rolex Manufacture


Légrádi Csaba nyomán

Herma

Herma

“Egy vállalat a minőség szolgálatában” (Montres Herma SARL)
Méltánytalanul kevés szó esik a korabeli francia óragyártásról, órásmesterekről, pedig jószerivel e nemzet svájcba származott fiainak köszönhetjük közös szenvedélyünk kulturális ős-forrását. Azokra a hugenottákra (francia kálvinisták) gondolok, akik a szabad vallásgyakorlás eltörlése miatt voltak kénytelenek családjaikkal elhagyni hazájukat és a liberális református Svájcba menekülni, hogy ott létesítsenek kézműipart, ékszer és óragyártást. Az elüldözött hugenották teremtették meg a svájci óraipar alapjait, ők képezték ki a tanulni vágyó svájci parasztokat a szakma fogásaira, és így született Svájcban bevándorlók gyermekeként Perrelet és Breguet is. Mennyit veszített Franciaország, és mennyit nyert Svájc!
Narcisse Ulysse Anguenot [nárszisz ülisz ongöno] 1849-ben nem ilyen családba született Pierre Joseph Marcellin Anguenot és Marie Zelie Billod Morel gyermekeként a Doubs [du] megyei svájci határmenti városba Villers-le–Lac [viler lö lák]-ba. Ulysse egész családja minden irányban tömve volt órásmesterekkel, ékszerészekkel, így nem csoda, hogy belőle lett az egyik legfontosabb francia órakészítő a századfordulóra. Nagyjából Villers-le-Lac-ban élt-alkotott-halt, ill. Besançon-ban, Morteau-ban és Párizsban is jelen volt mindvégig... –az 1881-ben általa alapított vállalat a ’Etablissements Pétolat Frères et Anguenot, ami később több átalakuláson és az ezekből következő névváltoztatásokon is átesett. (pl. A. Anguenot & Anguenot Frères, Establishment Anguenot Frères – ez alatt a cégér alatt lett ismert név a Herma 1928-ban).
A Pétolat Frères [pétolá frer] egy nagy óragyártó volt a közeli Morteau-ban, és amikor összefogtak Anguenot mesterrel át is tették a székhelyüket Besancon-ba egy korábbi óra és ékszerüzlet helyére. A cég az Avenue Denfert-Rochereau [ávnü donfer rosro] 7. alatt zsebórákat, karórákat, fali és ébresztő órákat kezdett árulni komoly kereslet mellett.
Ulysse Anguenot 1937-ben hosszú útra indul, 87 évesen szülővárosában Villers-le-Lac-ban átköltözik a túlvilágra. Üzletét és szakmai örökségét fiai viszik tovább, majd hosszú évtizedek telnek el mire 1953-ban hivatalosan is megalapítják a(z) (Anguenot) Herma SARL-t (société à responsabilité limitée=Kft.) felbuzdulva a Herma feliratú Cupillard.233 [küpijár] szerkezetekkel szerelt órák elképesztő sikerén. (A cupillard a francia óragyártás egyik legrégebbi és legelterjedtebb remeke, ami Virgille Cupillard (1856) ékszerész, órakészítő nevéhez fűződik, aki szintén Villers-le-Lac-ban alapította műhelyét.) Később a cég olyan sikeres modellek készítőjeként duzzasztotta hatalmasra hírnevét mint a “Le Mans 24 Hours”, de óráikat többnyire Cupillard cal.233-mal - később miután a Cupillard a France Ebauches [fransz ébus] része lett egy akvizíció során FE 233-60-nal szerelték az utolsó időkig.

Légrádi Csaba nyomán