1890-ben megkezdték a zsebórák gyártását, néhány máig fontos mérföldkövet letéve az iparágban. Megalkották az (első) ugró-órát, Josef Pallweber tervezésének köszönhetően, majd 1920-ban átültették a szisztémát karórába is. A cég rendszeres beszállítója volt a német haditengerészetnek, az angol légierőnek, ahol a katonai Rolex zsebórákat Cortébert szerkezettel szerelték, illetve már a 20-as évektől szállítottak szerkezeteket Mussolini Olaszországába ahol Perseo néven jelentek meg, valamint az olasz haditengerészet búvárainak első Panerai óráiban is a Juillard család szerkezetei ketyegtek. A franciás márkanévvel nem lehetett nagy népszerűséget kovácsolni Németországban sem, így ott a 20-as 30-as években Tellus néven tokozták a kor egyik legjobb szerkezeteit. A korai 20-as évek szovjet Oroszországában is szakmai asszisztenciát vállaltak egy óragyár létrehozásánál, ahol el is kezdték gyártani a cal.616 Cortébert szerkezetet, de ez már egy másik történet…(Molnija)
Egyébként kevésbé ismert, hogy 1927-től a cég az Ebauches SA-hoz került, majd pedig egy újabb értékesítés után –és ekkortól mondhatjuk, hogy a Cortébert „lehúzta a redőnyt” – az Omega-hoz. Ennek az akkor cca. 180 éves patinás svájci családi vállalkozásnak is a quartz korszak vetett véget, az új fogyasztói társadalom elsilányult „szerezd meg-használd-dobd el-szerezd meg-…etc.” világában, melyben már nem volt helye annak az értékrendnek, amit a Juillard család és a Cortébert képviselt.
Légrádi Csaba munkája
Nagyon érdekes írás,sok mindent megtudtam erről a patinás régi cégről,gratulálok hozzá.Keresgélés közben akadtam az írásra,mivel van egy elég megviselt állapotban lévő ilyen márkájú autó órám.Reménykedem,hogy esetleg találok olyan mestert aki rendbe hozná nekem.
VálaszTörlés